Tulajdonképpen ez is csak egy egyszerű kovászos kenyér, de ezt a bejegyzést elsősorban azért írom, mert az évek alatt kissé változtattam az alapmennyiségeken és az elkészítési technikán is. Na nem olyan sok és hatalmas változások, de összességében van annyi, hogy megérdemel egy új posztot….
5 éve, hogy elkezdtem a kovászolást (bejegyzést lásd itt), azóta nem ettünk/vettünk bolti kenyeret…. Na jó, egyszer sütő nélkül maradtunk néhány hétig, akkor rá voltunk kényszerülve, miután felemésztettük a fagyasztó tartalmát, de az egész családom csak megjegyzéseket tett a bolti portékára, bármilyent is vásároltam, de nem pozitív értelemben. És bevallották, hogy még a nem túl jól sikerült, túlkelesztett kenyerem is jobb annál… Mert ugye akkor tudjuk értékelni, amikor nincs…
Na szóval, visszakanyarodva, miután sikeresen felneveltem a kovászpalántát, megkezdődött a kovászos sütés majdnem hogy napi szinten. Aki előtte sütött élesztős kenyeret, akaratlanul is összehasonlítja és ahhoz hasonlóan próbálja elkészíteni, max. hosszabb kelesztési idővel, mert az a része ugye eléggé beivódott a köztudatba, hogy időigényes-ebb. Legalábbis nálam így volt, nem is tagadom. De idővel, a folyamatos sütögetések során rájöttem, hogy ez nem úgy működik. Kiismertem, megismertem hogy mit szeret, mit nem, és milyen körülmények között “varázsolja” ez a kis “lény” a kenyerünket naponta az asztalra.
Aki kenyeret süt és internetezik is, általában olvasgat is a témában, nézelődik, akár újabb receptek után kutatva nagyon sok hasznos infót, szép képeket, ötleteket és különböző elkészítési technikákat lehet találni. Akár külföldi oldalakon, akár a különböző szociális médiákban, fórumokon lehet érdekes csoportokat találni, ahol a “sorstársakkal” lehet infót cserélni és sok újat is tanulni.
Nos, akkor ahogy most készítem a kenyerünket:
1. Autolizálás: ez azt jelenti, hogy az egész lisztet elkeverjük az egész (meleg) vízzel és állni hagyjuk (letakarva) min. 30 percet, de 1-2-4 órát is lehet, sőt egész éjjel is hagyhatjuk. Én dagasztógéppel keverem, úgy tapasztaltam, hogy alaposabban elkeveri, mint én én kézzel… De nyugodtan keverhetjük akár kézzel vagy egy fakanállal is. A lényeg, hogy alaposan keveredjen össze, ne maradjon benne száraz liszt. Célja, hogy a liszt teljesen megszívja magát(az egyéb hozzávalók nélkül!), amitől a benne lévő glutén(sikér) átalakul, kialakul a gluténhálózat, ezért már ilyenkor is szép sima, egyenletes lesz a felülete. Ezáltal sokkal rövidebb lesz a dagasztási idő és könnyebben kezelhető, nyújtható, nem szakadozós tészta lesz belőle.
2. Hozzáadom a kovászt/kovászos előtésztát:
és géppel összekeverem:
leállítom és kb. 30 percet állni hagyom:
aztán a sóval együtt összedagasztom a tésztát, amíg elválik az edény falától:
Ilyenkor lehet hozzáadni a különböző magokat, ha éppen olyant készítünk.
Olajos tálba rakjuk a tésztát:
és sziromhajtogatással szép feszesre igazítjuk:
majd a hajtogatott részt alulra fordítjuk:
Zsiradékot nem szoktam közvetlen a tésztába dagasztani, hanem olajos tálban hajtogatom, így is felvesz annyit, hogy kellemesen selymes állaga lesz, nem ragad és kezelhető.
3. Hajtogatás: míg az élesztős tésztát dagasztás után duplájára kelesztjük, ill. max. 1-szer átgyúrjuk közben, aztán már formázzuk is, addig a kovászosnak nagyon jót tesz a többszöri hajtogatás. Egyrészt mert így még plusz levegőt tudunk bevinni a tésztába. Másrészt a kovászost többnyire lágyabbra is dagasztjuk és ez a lassabb kelés közben nem annyira magasra növekszik, mint az élesztős, hanem inkább széltébe, ill. attól függően milyen formájú edényben kelesztjük, inkább kitölti a tál formáját, ezért a hajtogatásoktól feszesebb is lesz. Én kb. 30-40 percenként 2-4 alkalommal hajtogatok. Azért nem írok konkrét számot, mert körülményektől változóan kel a tészta… még nálam is… Volt, hogy elég a 2 is, ha pl. melegebb van és gyorsabban kel a tészta. Ha ilyenkor tovább hajtogatjuk, már ebben a stádiumban is képes túlkelni a tészta.
Laminálás: azt jelenti, hogy a tésztát kihúzogatjuk, mint a rétestésztát olyan vékonyra/nagyra amíg még nem szakadozik és összehajtjuk. Ezzel is még több levegőt lehet a tésztába varázsolni. Ezzel általában 1 “sima” hajtogatást szoktak kiváltani.
Vékonyan lisztezett felületen előformázzuk, szintén sziromhajtogatással, úgy hogy az oldalakat kissé meghúzva belülre hajtjuk és kb. 30 percet pihenni hagyjuk. Ettől még feszesebb lesz a tésztánk, még jobb lesz a tartása.
Aztán megformázzuk:
és kelesztőtálba rakjuk: (én itt “talpon” tettem papírral együtt a tálba, mert sütés előtt megszórtam magokkal. Különben fejjel lefelé lisztezett ruhába vagy közvetlen belisztezett tálba rakjuk)
Letakarva pihenni hagyjuk. Itt ismét nincs konkrét idő, hogy meddig kell keleszteni… Lehet 1 óra, de lehet 2-3 is szintén a körülményektől függően. Figyelni kell a tésztát, többször rá kell nézni. Esetleg ujjpróbával lehet ellenőrizni, bár nekem ez sem ad mindig 100% tudatosságot…
- Ha egy ujjunkkal finoman benyomjuk a tésztát és rögtön gyorsan visszaugrik, akkor keletlen még.
- Ha benne marad az ujjnyom és nem jön vissza már, akkor túlkelt a tészta.
- Ha szépen lassan jön vissza a benyomás helyén, esetleg egy picike nyom marad csak, akkor jó a tészta, akkor készen áll a sütésre.
Ha hidegebb helyre tesszük, tovább tart, de ott is meg fog kelni, csak lelassul a folyamat.
Ha szépen megkelt a tészta, ízlés szerint megszórhatjuk magokkal, akkor előtte spricceljük le vízzel, hogy ráragadjanak a magok, majd tetszés szerint bevágjuk.
- 600g liszt (100%) ezt szoktam variálni
- 4,2-4,5dl víz (70-75%)
- 180g kovász (30%)
- 15g só (2,5%)
Itt egy videó (a sok közül, amit a neten találni lehet), amin jól lehet látni a folyamatokat:
Ugyanez máskor:
Itt napraforgómaggal:
Itt lenmaggal:
https://www.facebook.com/bettyhobbykonyhaja/videos/566607687586952/
"Ha kipróbáltad a receptem, nagyon örülök egy hozzászólásnak,
fotónak az instagramon #bernadett.betty megjelöléssel,
vagy belinkelve a facebookon, pinteresten..."
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: